|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 3 találat | lapozás: 1-3 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Lantos Béla 2007. augusztus 25.A sors egy nap híján hatvan évet engedélyezett az egyik legnagyobb erdélyi magyar színésznek, Csorba Andrásnak /Braila, 1927. aug. 25. – Marosvásárhely, 1987. aug. 24./. Az 1920-as évek elején sok székely lány szegődött cselédnek Óromániába, mesterlegény keresett munkát Bukarestben, Galacon, ahol egész kolóniákat képeztek és magyar templomok épültek. Csorba István, csíkszentdomokosi cipészsegéd Brailában kapott munkát, így született Brailán Csorba András. 13 évesen, az 1940-es bécsi döntés után, szüleivel visszatelepedett Erdélybe. Csorba András Marosvásárhelyen a Kereskedelmi Reál Iskolában érettségizett Erdős Irmával és Ollender Mártával. Kemény János a marosvásárhelyi Apollóban látta őket egy műkedvelő színi előadáson. Tanácsára mindhárman Kolozsváron felvételiztek, Csorba András és Erdős Irma a Művészeti Főiskola Színművészeti Karára, míg Ollender Márta – a későbbi Csorba Márta – a Bolyai Egyetem Közgazdasági Karára. Csorba András színészi és alkati képességeit már a főiskola első évében színpadi szereppel tüntette ki Tompa Miklós rendező tanár. 1952 őszén lépett a marosvásárhelyi Állami Székely Színház közönsége elé, nagy sikert aratott. Olyan partnerekkel léphetett színre a különböző darabokban, mint Kovács György, Kőszegi Margit, Szabó Ernő, Andrási Márton, Lantos Béla, Szabó Duci, Kiss László, Lohinszky Loránd, Tamás Ferenc, Jeney Ottó és Szabó Ottó. Egymás után jöttek nagy alakításai. Csorba András filmszerepei is emlékezetesek. Gertler Viktor filmrendező Jókai Mór Aranyemberének filmre viteléhez címszereplőt keresett. Így lett Csorba Andrásból a világ szemében ma is műsoron levő Tímár Mihály. /Csifó János: 80 éves lenne Csorba András színművész. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./2011. január 24.Kapocs az időbenMagyar kultúra napja a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban A magyar kultúra napját ünnepelte szombaton a világ magyarsága – 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz írását. 1989 óta emléknap ez a huszonkettedike, amelynek alkalmából Marosvásárhelyen is több rendezvényen vehettek részt az érdeklődők. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház érdekes és nívós eseménnyel várta közönségét szombat délelőtt a színház Kistermébe: a Hangemlékek, képkulisszák sorozat keretében a társulat, illetve neves elődje, a Székely Színház egykori előadásaiból hallhattak, illetve láthattak részleteket az érdeklődők, a hangfelvételek a Marosvásárhelyi Rádió Aranyszalagtárából, a képek a színház archívumából származnak. Szinte telt házas közönség gyűlt össze a sorozat második részének megtekintésére: előhangként Somody Hajnal és Kárp György színművészek olvastak fel egy rövid, az emléknap alkalmából írt köszöntőt. Mint elmondták, ezen a napon a magyar művészetet ünnepeljük, ezen művészetnek a színház is szerves része. Az időkön átívelve, az egykori és kortárs szerzők játszott művei megteremtik az időn belül a kapcsolatot. A színház a magyar kultúra napját régi és mai szerzők darabjainak műsorra tűzésével ünnepli: délelőtt a Székely Színház és a régi társulat előadásaiból tekintenek meg részleteket az érdeklődők, este Kiss Csaba A dög című lányregényét játssza a társulat. A két részből álló délelőtti rendezvény első felében először Bródy Sándor A tanítónő című drámájának 1956-os, Tompa Miklós és Kőmíves Nagy Lajos rendezte előadásából hallhattak részleteket a jelenlévők, ezt Móricz Zsigmond Úri murijának zárójelenete követte. Az 1949-es előadást Tompa Miklós és Szabó Ernő rendezte, az utóbbiban Lantos Béla, Izsó Johanna, Jenei Ottó, Szabó Ernő, Szabó Duci és Andrássi Márton szerepelt, az előbbiben Erdős Irma, Kovács György, Borovszky Oszkár, Kőszegi Margit, Andrássi Márton, Szabó Duci, Lohinszky Loránd, Lantos Béla, Kiss Laci, Mende Gaby és Tamás Ferenc lépett fel. A szünetet követően a Román Televízió magyar nyelvű adásának archív felvételei közül vetítettek: Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének színpadi adaptációját 1977-ben Hunyadi András rendezésében játszotta a társulat, míg az utolsóként vetített jelenet a szintén '77-es Sütő András-mű, a Vidám sirató egy bolyongó porszemért részlete volt: utóbbin – akárcsak egykoron – ismét remekül szórakozott a közönség, a Harag György és Hunyadi András rendezte előadás ezúttal sem maradt hatástalan. Ahogyan a délelőtti rendezvény sem – a szünetben a közönség jó része a vetítővászon előtt tolongott: a vásznon a Székely Színház társulatának és munkaközösségének fotója volt látható, a publikum soraiban pedig spontán vetélkedő alakult ki a Ki ismer többet közülük? témakörben. Vásárhely közönsége nem feledte el régi színházát... Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár kérdésünkre elmondta: az archív hanganyagok és vetítések sorozata a nemrég lezajlott Tompa Miklós-centenárium keretében kezdődött, azt megelőzően nagyon sokat dolgoztak az archívum anyagainak összegyűjtésén. A munka során derült ki, hogy mekkora érték birtokában vannak, nagyon sok segítséget kaptak az egykori és mostani sajtósoktól, köztük Csifó Jánostól, Jászberényi Emesétől, Borbély Melindától. A levéltári feltárás jelenleg is zajlik, elfeledettnek hitt tévéfelvételek, albumok, képek kerültek elő, így a fellelt anyagot sorozat keretében mutatják be az érdeklődőknek. E sorozat harmadik részét valószínűleg a színházi világnap keretében vetítik majd. A szombati színházi ünneplés Kiss Csaba színjátékával zárult, azt megelőzően Bányai Kelemen Barna színművész olvasta fel a délelőtt elhangzott köszöntő rövidebb változatát. Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely) 2017. január 24.A csudával határos módon fennmaradt magyar koronárólSzántai Lajos magyar népmesekutató, művelődéstörténész a magyar korona köré épült történelmi és művelődéstörténeti hagyományokról beszélt hétfőn este a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében. Az előadó a korona és a magyar nemzet sorsának párhuzamairól beszélt, számba véve azokat az eseményeket, amelyek a magyar korona kultúrtörténeti hagyományát alakították. Annak ellenére, hogy az elmúlt ezer esztendőben milyen történelmi viszontagságokkal számolhatunk, és figyelembe véve a korona anyagát, szinte csodával határos módon a magyar korona Európa-szerte az egyik legrégebben épségben fennmaradt beavató tárgy. Mint az előadó ismertette, 1945-ben az Amerikai Egyesült Államok „fogságába” került a korona, ám ekkor is mindvégig különös gondossággal őrizték katonai bázisokon, mozgatták két-három havonta, hiszen még a huszadik században is olyan világhatalmakat foglalkoztatott ez a szakrális értékkel felruházott tárgy, mint a Szovjetunió. Szántai úgy gondolja, most a lehető legjobb helyen van a korona, az országgyűlés épületében, a kupolateremben. A nemzeti múzeumi elhelyezéssel az volt a problémás, hogy a koronára sem Magyarországon, sem az európai hagyományban nem tárgyként tekintettek, hanem élő minőségként – jelentette ki Szántai. Elmesélte, hogy 1983-ban, amikor újra Magyarországra került egy kutatócsapat (Lantos Béla, Ludvig Dezső és Csomor Lajos) ötvösművészeti szempontból is megvizsgálták a koronát. Akkor az derült ki, hogy a magyar korona nem két részből áll, hanem egységes egész – ismertette az előadó. Ekkor kiadtak egy nyilatkozatot is, melyben megjelentették, hogy milyen állapotban kapták vissza a koronát. A leírás szerint azon három zománckép található, melyeket kicseréltek, például ahol az 1613-as leírások alapján Szűz Mária képe szerepelt, ott 1792-ben már Dukász Mihály bizánci császáré van. Az előadó szerint II. József Szűz Mária-ellenes volt, hiszen a korban Mária-képeket égettetett el. Számba vették a korona többi sérüléseit is, melyek közül több történelemhamisítási szándékkal keletkezett rajta. Megismerhettük azt a hagyományt is, mely szerint a „szent korona égből szállott alá”, érvekkel támasztva alá, hogy e korona minden hatalom és jog forrása, a mindenkori uralkodó fölött áll, aki a nevében kormányoz. Kiderült, hogy az apostoli jog, a magyar királyoknak az a hatásköre, amely őket a katolikus egyház ügyeiben Szent István óta megillette, hiszen a római pápa az egyházszervezés feladatát, templomok építését, az esztergomi érsek kinevezését és a szükséges hatalmat is első királyunkra és utódaira ruházta, majd ezt a konstanzi zsinat is megerősítette. Dávid Anna Júlia Székelyhon.ro lapozás: 1-3
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
